Nem akartuk beköttetni a tévét. Unalmas sorozatok, rengeteg reklám – kinek kell ez? De mivel az internet előfizetés mellé járt a TV is, gyorsan bekötötték hozzánk a tévécsatornákat. Azóta a férjem beleszeretett a tévézésbe. Azt hiszem, elveszítettem őt.
A férjem későn jön haza, nyilván fáradt, és nem arra vágyik, hogy a gyereket terelgesse vagy beszélgessen velem egy asztalnál, hiszen egész nap csak beszélt-beszélt és dolgozott. Nekem úgy is esti dolgom van a gyerekkel – fürdetés, fektetés, meseolvasás – addig ő a privát szerelmi életét éli a tévénkkel. Pedig milyen jó lenne, ha az esti családi teendőket együtt csinálnánk! Persze, fáradt, kikészíti a rengeteg munka. Másra nem marad ereje, csak a vacsival a tálcáján lezuttyanni nézni az aktuális sorozatsztárokat, és élni az ő lenyűgöző és izgalmas életüket. Sokan csinálják ezt. A férjem azt hiszem boldog lenne, ha mellette ülnék csendben, és vele együtt élvezném az intellektuális tevékenységet, és engem is ugyanúgy áthatna a sok akció-jelenet.
Fotó: Anna Radchenko fotóművész Facebook oldala
De már jó ideje a tévézés lett a mindene. Esténként, amikor a gyerekkel játszom – olyat, amit persze ő rendkívül unalmasnak tart – már a tévéműsort böngészi az okostelefonján. Alig várja, hogy elinduljunk fürdeni, hogy az övé legyen a világ, nyugodtan, a tévé társaságában maradjon. Minden nap ez a műsor.
Te is láttad már Őt?
Fotó: http://i.telegraph.co.uk/multimedia/archive/03083/couch-potato_3083078b.jpg
Aztán, ha az esti rutinnal végeztem, a gyerkőc is elaludt, néha belépek a világába. Tüntetőleg felhangosítja a tévét, hogy meg ne szólalhassak, nehogy belevágjak kedvenc “mesehősének” a szavába. Ha mégis megszólalok, akkor leordít, hogy nem hallja a műsort. Ha mondanivalóm van, várjam meg a reklámot. Ilyenkor már nincs kedvem mondani semmit… Persze ha csak egy-egy este vágyna a tévére ennyire, nem is zavarna, néha én sem vágyom társaságra. De évek óta, minden este ez a műsor? És kizárólag ez? A beszélgetés, valódi együttlét kizárva. Persze egy szobában vagyunk, de észre sem veszi, ha otthagyom tévézés közben, elmegyek aludni. Ugyanis ő ott tölti az éjszakáját is, míg a tévé egyszer csak kikapcsol.
Próbáltam többször beszélni a függőségéről, de mindannyiszor agresszíven elküldött a csudába. Ő nem függő, csak fontos a kikapcsolódás, és ne legyek olyan bunkó, hogy megzavarom tévézés közben.
Nem lesz függő? Dehogynem…
Fotó: http://i.telegraph.co.uk/multimedia/archive/01358/child-television_1358457c.jpg
A gyermekünket is féltem. Én szívem szerint maximum csak hétvégén engedném tévé vagy videó közelébe (akkor sem örömmel) – de a férjem szerint teljesen normális, hogy a gyerekek minden nap nézzenek mesét, sőt az lenne a furcsa, ha nem így lenne. Ne legyek szigorú.
Viszont azt veszem észre, hogy a kicsinknek is egyre fontosabb a tévé, rajzolás, gyurmázás, társasjáték helyett szívesebben tévézik már. Attól félek, hogy elveszítem vele is a kapcsolatot.
A TÖKÉLETES Natalie Portman
A férjemmel nem tudok mit csinálni. Marad a nyálcsorgatás a leggyönyörűbb színésznők bámulatos testére, akik még csak nem is akarnak semmit, nem szólnak vissza, nem kellemetlenkednek, és mindig jól tudják a szerepüket, és nem ér össze a combjuk?
Azt hiszem az “egykori” párom tévéfüggő. Azért egykori, mert úgy érzem nincs köztünk valós kapcsolat. Közénk állt a tévé. Talán, ha én is mellé ülnék, és csendben próbálnám élvezni a műsort?…
De lehet ez ellen tenni bármit is, ha neki így megfelel? Vagy én akarok túl sokat, és tényleg így kell kikapcsolódni?
Te mit tennél?
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: