Az etetés talán a legősibb szeretetnyelv… Ha ismered a szeretetnyelveket, könnyebben megértheted a másikat: őt mi motiválja, mi mozgatja meg, segítséget nyújt, hogyan érts vele szót.
Az etetés sokaknak a szeretet egyetlen kifejezési módja. Ősi dolog: aki régen nem evett, az meghalt. Aki evett, az részese volt a törzsnek, befogadták, teljes jogú tag volt. Osztozhatott a zsákmányon. Felemelő érzés egy szeretett személyt megkínálni. Ha az elfogadja a kínálást, és jóízűen, sokat lakmározik velünk együtt, kimutatja, hogy ő is így gondolja, hogy tagja a bandának, és mindent megtesz az összetartozásért.
Elutasítani a tukmálást az ilyen ember szemében a legalapvetőbb bűn. Maga a szeretet porba tiprása. Gondolj csak bele: épp készülsz átkarolni egy rokont, aki félrelök, és még vissza is beszél! Mit éreznél? Hasonlóképpen éreznek azok, akiknek a szeretetnyelve az etetés.
Viszont a mai világban kissé érvényét vesztette ez a szeretetnyelv még akkor is, ha rengeteg embernek ez a legfontosabb dolog a világon.
Saját bőrömön éltem meg a tömés kínjait
Válogatós gyerek voltam, és mind a mai napig emlékszem, hogy minden egyes étkezéskor veszekedés volt abból, hogy kötelező volt megennem, amit elém raktak. Volt, hogy erőszakosan tömködték a számba, volt, hogy büntettek amiatt, mert nem ettem a többiekkel. Már amikor megláttam a terített asztalt, rosszul voltam a gondolattól, hogy mindjárt ordibálnak velem.
Az evés teljesítmény volt, ha nem ettem szerintük eleget, akkor fenyegettek, erőszakoskodtak, ha émelygett a gyomrom a fura ízű ételtől, akkor lelkileg terrorizáltak, hogy márpedig addig fel nem állhatok az asztaltól, amíg le nem nyomom a torkomon azokat az ételeket.
Nem tehettem róla, de nem tudtam teljesíteni.
Bántottak, mert nem voltam képes zabálni. Megtömtek. Kihánytam. Elkezdtem undorodni egy csomó ételtől. Leginkább azoktól, amiket ordibálva próbáltak belém tuszkolni. Egyek legalább 10 falatot valami olyanból, aminek a szagát sem szerettem. De ott álltak mellettem fenyegetően.
Tisztán emlékszem… Fő téma volt a nem evés… Nem ettem? Tarkón csaptak! Én dacolva mindennel, elkeseredésemben bőgve csak azért sem ettem.
És szinte rettegtek, hogy bajom lesz, ha nem eszem meg azokat a kimért adagokat.
Felnőttem, egészségesen, nem elhízva. Most ők kövérek, és betegek. Én meg csinos és vékony vagyok… De sem én, sem ők nem tudjuk kiheverni, mi volt akkor, gyermekkoromban. Nem tudtak velem kapcsolatot teremteni az evésen keresztül, így nem is foglalkoztak velem. Hálátlan dög voltam. És vagyok. És leszek is. Szerencsére elég fiatal koromban le is mondtak a nevelésemről. Így túléltem.
Megélted te is?
Hányszor volt abból vita, hogy a nagyik a szülők kérése ellenére csokival, nasival tömték meg az unoka hasát?
Hányszor okoznak nap mint nap kellemetlen bűntudatot a fogyókúrázóknak az esztelen kínálgatás miatt!
Hányszor cikiznek ki amiatt, mert vega vagy, vagy mert paleózol, vagy tejmentesen eszel?
Az ételallergiásokat, lisztérzékenyeket, egyéb speciális orvosi diétát tartókat hányszor próbálják rávenni arra, hogy mégis egyenek abból, amiből a többiek!
És hányszor rekesztik ki a társaságból azokat, akik valamilyen oknál fogva nem azt eszik, isszák amit a többiek. Igen, az ivás – alkohol elutasítása is ugyanolyan belső konfliktust okozhat egy baráti körben! Észrevetted, hogy gyakran a cukorbetegeknek is csokit és alkoholt vesznek ajándékba?
A másságot étkezés terén csak nagyon kevés helyen tolerálják.
Azt javasolnám, hogy…
Ne lógj ki. Ha kínálnak, zabálj. Azt, amit kínálnak. Egyél mindenből, amivel megkínálnak. Sokat. Igyál alkoholt, ha azzal kínálgatnak. Mosolyogj, ne panaszkodj, nyeld, és dicsérd az ételt, akkor is, ha három hétig rosszul vagy utána.
De sokkal inkább azt javaslom, hogy ha nem vagy megrögzött ősemberi evés-párti, és a szeretetnyelved teljesen más, tartsd a saját diétádat, és annyit egyél, amennyi jól esik, és csak abból, ami nem árt. És lehetőleg inkább olyan társaságot keress, ahol egyéb közös tevékenységek képezik a társaság alapját, és nem az evés-ivás. Menjetek korizni! Hógolyózni! Sétálgatni! Úszni, szaunázni, fitneszre, teremfocira! Rendezzetek nem evésközpontú dumapartikat! Kártyázzatok! Járjatok kiállításokra, koncertekre, színházba! Éljetek emberként!
Minél kevesebb embernek lenne a szeretetnyelve az etetés, annál kevesebb lenne a túlsúly és az egészségtelen életmód miatt kialakuló érrendszeri, emésztőrendszeri és a rossz életmódhoz kapcsolódó rengetegféle megbetegedés. És azt hiszem igazából közelebb kerülnénk a másikhoz.
Ha lehet, inkább a többi szeretetnyelvből válassz:
(Forrás: ide kattintva elérhető)
“Az elismerő szavak
Aki az elismerő szavak szeretetnyelvét beszéli, annak szüksége van arra, hogy nap mint nap megdicsérjék és megerősítsék. Egy-egy bizonytalan helyzetben sokat jelent számára néhány jól megválasztott bátorító szó. A szelíd, kedves szavak, elismerő nyilatkozatok szárnyakat adnak neki – akár szóban hangzanak el, akár írásban.
A minőségi idő
A minőségi idő lényege az, hogy amíg együtt vagyunk, teljesen a partnerünkre figyelünk. Egy beszélgetés akkor válik minőségi időtöltéssé, ha érdeklődéssel és a megértés szándékával hallgatjuk a másikat, miközben az érzéseiről, vágyairól beszél. Akinek a minőségi idő a szeretetnyelve, nem csupán meghallgatásra vágyik, hanem arra is, hogy a társa is ossza meg vele a gondolatait. Persze nemcsak a beszélgetés lehet minőségi idő, hanem bármilyen közös tevékenység is (közös séta, kerékpározás, főzés stb.), amely örömöt szerez neki.
Az ajándékok
Az ajándék kézzelfogható jele annak, hogy a társunk gondolt ránk. Akinek ez a szeretetnyelve, nagyra értékeli a kisebb-nagyobb figyelmességeket és maga is szívesen meglepi szeretteit. Nem csupán a pénzben mérhető ajándékoknak tud örülni: önmagunk, azaz a jelenlétünk odaajándékozása ugyanolyan értékes lehet számára. Jólesik neki, ha mellette vagyunk örömteli vagy épp nehéz pillanataiban.
A szívességek
Van, akinek azzal lehet a legnagyobb örömöt szerezni, ha apró szívességekkel lepjük meg, ha teljesítjük kimondott vagy kimondatlan kívánságait. Aki a szívességek szeretetnyelvét beszéli, nagyra értékeli a szolgálatkészséget. Örül, ha besegítenek neki a házimunkába vagy egyéb teendőibe, ha a keze alá dolgoznak és időnként kiveszik a kezéből a munkát.
A testi érintés
Akinek a testi érintés a szeretetnyelve, annak szüksége van arra, hogy elegendő mennyiségű ölelést, simogatást, gyengéd érintést kapjon a társától, különben egyszerűen nem érzi a szeretetét és teljesen elbizonytalanodik. Jólesik neki, ha a párja megfogja a kezét az utcán, ha megöleli, amikor hazaérkezik vagy megsimítja a kezét, vállát, amikor elhalad mellette. Nem minden érintés hat rá ugyanolyan kellemesen, így jó, ha segít a társának abban, hogy pontosan mivel is lehet örömöt szerezni neki.”
