Mi az, hogy negyven felé járok, és ilyen jól tartom magam?! Nem poénból, inkább keserűségből benyögtem, hogy a szexmentes életmód csodát tesz. Mi az, hogy nem szexelek, amikor kapcsolatban élek?
Na ja. Nem is olyan egyszerű az élet.
Egy ismerősöm írt nekem nemrég, nagyon eltűntem a közösségi médiából… Sóhajtoztam neki egy sort a munkahelyi problémákról, hogy így már majdnem negyven évesen nem vágyom gyakornoki jellegű munkára, olyan gáz már, hogy csak a megélhetés miatt csinálom… Nagy rabszolgahajcsár a kiszolgáltatottság. Erre meglepődött. Na nem a munkám miatt, hanem a külsőm miatt. Kevesebbnek gondolt. Hízelgő.
Ja és hogy nem szexelek. Miért nem? Hát kéznél van a kolbász, a férjem, mi a fenének nem?! Hát mi a gond?
Nos nem, nem vagyok érzéketlen, rideg, csak az anyaságba burkolózott anya. Á, dehogy…
Az egész talán ott kezdődött, amikor teherbe estem.
Én úgy éreztem, hogy kivirágzom. Végre, terhes vagyok, és milyen jó lesz, egy csomó hónapnyi felhőtlen szex vár rám, nem kell óvszer, kedves férjem! Igyekeztem megőrizni a szép formám, és boldog és pörgős voltam. A drágám nem tudott rám nézni nőként, onnantól kezdve egyszer sem. Először azt mondta, hogy várjunk pár hónapot, a kicsi magzat nagyon érzékeny még, amíg oly picike… Majd később, ha már túl leszek az első trimeszteren – majd akkor lehet finoman próbálkozni a szexszel.
Nyilván, racionálisan átgondolva, igaza van. Továbbra is figyeltem a jó formámra, kiéhezve, de annál nagyobb örömmel adtam tudtára férjemuramnak, hogy végre vége van az első trimeszternek, nosza, gyerünk, csak legalább valami.
Belevetette magát a munkába, meg ő fáradt, és fáj a feje, és sokat dolgozott, és épp jön egy jó film, és különben is, már látszik a hasam, szóval… hagyjuk. HAGYJUK!
Fotó: Freeimages
Kicsit kezdtem pánikolni. Utánaolvastam, valóban, vannak túlérzékeny férfiak, a testem is kerekedik, érthető, hogy aggasztja, nem tetszik neki, hogy terhes nővel… Majd kibírom valahogy. Ha a fene fenét eszik is, kibírom.
Letelt a kilenc hónap: sittysutty megszültem. Apás szülés volt – jó kis élmény és semmi brutalitás. A férjem boldog volt hogy ott lehetett: a gyerekre koncentrált, nem a vérre. Könnyű és gyors szülés volt, simán ment minden: szerencsés vagyok hogy pontosan úgy sikerült, ahogy terveztük.
Hahaa! Nos hamarosan eltelik a gyermekágy, és nem lesz kifogás, kisapám! Végre újra velem leszel! Közös hálószobában leszünk, én pedig gyorsan összekapom magam szülés után, nem lesz nehéz, minden rendben ment, fitt vagyok, bár azért husi lettem, de odaseneki. A férjem boldog apuka, én meg boldog bár kialvatlan anyuka, de természetesen, mint a régi könyvekben, gondoskodom a férjem jólétéről, a meleg ágyról, finom vacsiról, és végre újra az enyém testestől-lelkestől.
De nem állt kötélnek. A mellemből ugyebár folyik az az izé, tejnek hívják. Ugyebár, ha szexelünk lehet, hogy elapadna. Meg… anya lettél. Az már nem olyan. Már nem csaj, a gyerek anyja. Ráérünk még. Amúgy is. Nagyon gáz, hogy “csak arra gondolok”. Lehangoló, na. A férfi is ember, nem egy gép.
Fotó: Freeimages
El kellett ismernem, hogy attól, hogy lebabáztam, mindenki más élete megy tovább, ne számítsak együttérzésre, segítségre, én vagyok otthon, tehát legalább azt menedzseljem rendesen egyedül. “Mertazanyadolga-a-rendésa-tisztaságésa-csöndésa-melegétel-vasalt-ing.”
Hagyományos családmodell, hát rendben. Ezt akartam, nem? Bebizonyítani, milyen egy igazi feleség, ugye? Aki kiszolgálja a férjét, hogy az önmegvalósítson? Ezt akartam!
Nos azt gondolom, itt megzuhantam.
Kiestem a munkából, egy szem gyerekkel otthon, az addigi életemnek lőttek, a férjem nem néz rám nőként, csak egy rakás szerencsétlenségként, aki egy darab bébi mellett nem tud csillivilli rendet tartani, így hát ne is hívjunk vendégeket, senkit, soha. Pár rokon arról mesélt, hogy a férjemet jobban kellene kiszolgálnom. Szerencsétlen keresi a családnak a pénzt, és én még otthoni munkára, gyerekfürdetésre akarom rávenni? Nem lenne szabad. A férjnek pihennie kell, ő a családfenntartó! Már nem csak magunkról gondoskodunk, szegény apát mennyi felelősség nyomasztja. Hát legyen már az a minimum, hogy hagyom pihenné, és az éjjeli nyugalmát is maximálisan biztosítom!
Seperc alatt összeomlott az a világ, amiről azt hittem, hogy biztonságosan mozgok benne. Az a világ nem az enyém többet. Vagy valaha az volt egyáltalán? Csak képzeltem, hogy egy független, csábító, ügyes nő vagyok? … Ez teljesen eltűnt.
Nem lehettem többé szexi, csinos, okos, jól kereső, talpraesett nő. Az a korábbi életem távolinak és soha többé el nem elérhetőnek tűnt. Vissza sem térhetek, bezárt az új szerep. Itt az idő elbutulni, eldobni a diplomát, zsíros hajat hagyni, elhízni, és eljárni a többi kismamával az ölbéli játékok kurzusra, ahol végtelenítve hallgathatom, hogy kinek hány grammot szopott a gyereke?… (Ehelyett, hogy kibírjam, hogy túléljek, elkezdtem írogatni…)
A környezetem számára lettem a korábbi magabiztos nő helyett a lesajnált, vacak háziasszony, aki semmire sem jó, nos, anyának sem igazán, munkahelyre meg azért nem való vissza, mert volt mersze szülni.
Teltek a hónapok.
Semmi változás. Próbálkoztam, hogy a férjem nőként kezeljen, ehhez hozzátartozik az is, hogy lefeküdjön velem, egyenrangú partnerének tartson. Majd ha nem szoptatok. Meg ha alaposan lefogyok.
Nos, ez lett az új cél. Lefogytam. És persze sokáig szoptattam a babánkat, de aztán eljött a nagy pillanat, amikor végre nem kért anyatejet.
Megkörnyékeztem újra a férjemet, fizikálisan most már minden klappol velem. Szép fehérnemű, formás test, és anyatejmentes mellek! Hozzám érhetsz, nem csupán gyermekszagú vagyok már!!! Látod, nő vagyok ismét, bocs, hogy eddig kellett várni erre.
De nem… A férjem szerint túlzottan eltávolodtunk az évek folyamán. Majd, ha randizunk újra egymással… Talán akkor, ha újra el tudom csábítani, mert lesz mivel, neki nem a testem kell, nem csak egy hülye nő szép teste, hanem egy csábító nőé, aki felkelti az érdeklődését. Ellökött magától, számtalanszor. De hát anya vagyok! És hogy randizzam vele, ha nem fogad egy bébiszittert, de nem is jön haza soha a munkából időben? Mikor találkozzunk egyáltalán? Mikor beszélgessünk, ha a tévéműsor izgalmasabb mindig a mondanivalómnál? A gyereknek nem tudok altatót keverni az esti tejébe, hogy biztosak legyünk benne, hogy nem ébred fel éjjel! És este pedig miért van az, hogy épp a férjem kedvenc filmje vagy sorozata megy – és éppen minden este? Miért kell akkor csöndben maradom, meghúzódnom? Neki jár a tévénézés, minden este, mert annyira stresszes a munkája, hogy csak ezzel tud kikapcsolódni? Sajnálom, ó igen, évek óta sajnálom, de én is ember vagyok! Mennyiféle kifogást hallgattam végig, miért nem hajlandó elfogadni a közeledésemet…
És hiába – immáron sok éve nem feküdt le velem az én drágám, de engem egy erőszakos nőnek tart, mert havonta egyszer-kétszer felhozom a témát, finoman, persze, hogy meg ne bántsam, hogy… mi lenne, ha most?… kikapcsolnám a tévét, … és… De nem. Durván elküld. Mintha perverz zaklatója lennék. Csúnyán megaláz, hogy ne is próbálkozzam. Pár éve már igazából lemondtam róla, de azért emlékszem, milyen jó volt régen együtt. Jó zene, jó bor, tánc, gyertyafény, nem kellett ahhoz eljárkálnunk. Csak meghallok egy ritmussal teli zenét, és minden emlék élénken kísért. Valaha nagyon jó voltam az ágyban. Én voltam a “nagy élmény”. Azt hiszem… Valaha…
…..
Elmentem fodrászhoz. Mindig vigasztalt, amikor frissen, szépen vágott frizurával léptem ki az ajtón. Ha a férjem nem is, de mások meg szoktak dicsérni.
Fodrász előtt mindig megmosom a hajam, hogy ne ott kelljen ezzel szenvedni. Férfi fodrászom van, egy kedves, boldog házasságban élő srác. Egyáltalán nem az esetem. Ez egyszer nem volt időm itthon hajat mosni, és úgy toppantam be, hogy most megmoshatja ő a hajam, még a sokszor felajánlott fejmasszázsra is van időm.
Fotó: Freeimages
Ahogy a langyos víz csorgott a hajamon, és ő masszírozta a fejbőrömet… Évek óta sehogyan sem ért hozzám férfi. A fodrász gyengéden kezelgette a hajam, a víz meg csak csobogott lágyan a homlokomra…
Most felszakadt bennem valami, a hosszú évek visszafojtott vágya, de nem a fodrász iránt… bár a fodrász remélem nem sejtette, hogy mi a bajom…
Patakokban ömlött a könnyem, sírtam, csak sírtam, annyira fájt, annyi feszültség gyűlt föl bennem az évek folyamán… A folyamatos elutasítások, a folyamatos alázás, az, hogy soha nem felelek meg, soha többé nem lehetek már igazi nő, csak egy üres, funkció nélküli test, egy ember, aki anyának se jó, a munkahelyére se jó, és nőként se felel meg… És emlékszem, régen minden az enyém volt! Legalábbis azt hittem. Már évek óta csak a társas magány a jussom…
Persze, csak a víz ment a szemembe, mondtam… Csak a víz…
Hihetetlenül hiányzik a férjem.
Nem, nem vágyom másra. Nem kell egy testrész, nem kell egy pótszer.
Ne mondj semmit.
Kedves Chrystine!
Én is úgy gondolom, hogy szinte biztosan megcsal a férjed, és el kellene hagynod, mert a kapcsolatotok biztosan csak egyre rosszabb lesz. Ha magadért nem tennéd, a gyerekért érdemes lenne meglépni.
Köszi az ötletet, ez egyáltalán nem jutott eszembe, mert mondjuk a gumikesztyűt bírom 🙂 de erre az allergia-dologra ráállok. Nálunk szerencsére nincs szidás, hibáztatás, nagyon megértő a párom (meg én is (: ) és találunk alternatív megoldásokat, de tudom, hogy lehetne jobb 🙂
T. Hölgyek!
Sajnálom és átérzem a fájdalmát a cikkben szereplő Hölgynek, de sajnos abba a szokásosnak nevezhető hibába estek T. Hölgyek, hogy túl dramatizáljátok a dolgokat. Azt már csak halkan merem leírni, hogy ha kíván egy férfi benneteket az baj, ha meg nem, akkor meg az! Tudom mit mondtok erre: Ez nem így van, meg nem vonatkozik mindenkire, meg nem mindenkor stb..stb. És, ha az írásban vázolt eset következik be, akkor önmarcangolásba mentek át. Nem vagyunk mi férfiak annyira bonyolultak mint azt ti gondoljátok. Mindig mindent (ez esetben mindenkit) “rendeltetésszerűen” kell “használni”! Többek között értem ez alatt, hogy igaz néha jól esik nekünk, ha egy nő kezdeményez, de arra nagyon vigyázzatok, ne essetek túlzásokba, mert tuti nem lesz eredménye, vagy korántsem olyan amilyent reméltek! Ne vegyétek el tőlünk a vadászat örömét, ez rendkívül fontos!!! Bármennyire is az kép látszik, hogy a férfiak a legyet is röptében, ez korántsem igaz! Ez csak részben van így és persze nem minden férfira és nem minden szituban igaz! Nem vagyunk kéjgépek! Nem úgy működünk, hogy bekapcsol az asszony, oszt hajrá! Az sem mindegy, hogy hányszor “kapcsoltak” már be előtte, a “bekapcsoló” személy az mindig ugyan az volt-e vagy sem és van még egy sor dolog ami ezt a dolgot befolyásolja, amikre most nem akarok kitérni. Mivel jómagam is átmentem (ha nem is évekig tartó) hasonló helyzeten, aggódni kezdtem a potenciámért. Aztán jött egy váratlan véletlen szituáció, amiben úgy tudtam teljesíteni mint amilyenről már álmodni sem mertem. Nos elemezzük egy kicsit a történést. Mitől táltosodtam meg? A nő külsőleg semmi extra, lelkileg sem hathatott rám az idő rövidsége miatt. Viszont volt egy óriási eltérés az otthoni helyzethez képest. Vadászhattam! Becserkészhettem a “vadat” zsigerből jöttek a bókok, az érzések, a vágy! Gondolkozzatok el azon, miért van az, hogy nagyon sok esetben a megcsalt feleség világszépének számít a szeretőhöz képest? A magyarázat egyszerű. A kulcsszó ebben az esetben is a vadászat öröme! Ugye érthető, hogy az n-szer elejtett (akár kapitális is lehet) “vad újbóli elejtésének” lehetősége messzemenően nem olyan érzéseket indukál mint egy jóval szerényebb külsejű “másik vad elejtésének” lehetősége? Persze ne gondoljátok, hogy most éljenezem a hűtlen férjeket. Csak magyarázom a jelenséget, az okokat. Van olyan férfi is, aki képtelen megcsalni a feleségét, vagy érzelmi okok miatt, vagy már annyira begubódzott, hogy retteg az újabb kudarcélménytől. Azt hiszem, hogy az írásban szereplő férj is ilyen. Biztos vagyok benne, hogy legalább olyan kemény önmarcangoláson megy át mint a párja. Király a trónon akinek már nincs hatalma, ráadásul jól tudja hogy bármikor elveszíthet mindent és nem tud mit tenni ez ellen! Rohadt érzés lehet!
Reagálásom erre az írásra azt a célt is szolgálja, hogy vigyázzatok Hölgyek, mert ha azt gondoljátok hogy egy másik férfi a megoldás az ilyesmire, nagyon tévedtek! Ideig-óráig talán tényleg megoldásnak látszik, de hosszabb távon lehet hogy cseberből-vederbe, vagy még rosszabba estek bele!
Na és mondhatjátok, ha ennyire okos vagyok, akkor mi a megoldás? Igazából nem tudom! Nem létezik általánosnak mondható, minden férfira, minden párra működő megnyugtató megoldás.
Gyulladás a helyén és migrén… Van egy olyan gondolatom, hogy lehet, hogy nem csak a lelkeddel van gond. Óvszerrel védekeztek? A latex allergia pont ilyet csinál… 2-3 hét brutál gyulladás, a migrén is lehet allergiás tünet. Volt konkrétan ilyen ismerősöm, ha teljesen óvszermentesen volt együtt a férjével, nem voltak utólagos tünetek. Nem mindig a fejben van a hiba. De nyilván sokszor igen. Ha a másikban csak a régi bútort látjuk – de ez szerintem egy teljesen természetes dolog, teljesen természetes, ha nincs nagy lángolás. A fájdalom, az nem természetes.
Szerintem a szex akkor is túl van misztifikálva. A megalázgatás, a napi szidáshalmaz az meg alul van becsülve. Nehéz úgy sikeresnek, pörgősnek lenni, ha az ember minden nap a párjától kb. egy órán keresztül szidalomhalmazban részesül. Ez megint más. De a szexnél vannak sokkal fontosabb dolgok is. Az csak egy kellemes hobbi. Szerencsére nem mondhatom, hogy nem éltem ki magam fiatalon, nagyon is, de ettől függetlenül kísértenek az emlékek. Vannak bőven. 🙂
Meg valami.aki biztos magaban sose akar bizonyitani,es a sikert sem hajszolja mert tudja hogy mennyit er.azok a ferfiak akik a noket ,vadasszak, bizonytalanok legbelul.egy sikeres es lelekben eros ember tiszteli onmagat es masokat is,sosem hoz mast kellemetlen helyzetbe mert o sem szereti ha megalazzak. Csak a gyenge bant gyengebbett,az eros felkarolja,megnevetteti es erot ad.ne sajnald elengedni,ez egy aljas ember es primitiv.hallottal az amazon noi harcosokrol?na oket ferfi nem tori meg,buszkek,batrak es nem alazkodnak meg senki elott.
Szia,ne hibaztasd magad, van a ferfiaknak egy ilyen primitiv hanyada.ismertem olyat aki a fiatal szep baratnojet mar unta es egy kb 50 eves novel kezdett ki az ujdonsag miatt.gyerek nem volt,a not mindenfele csufsagnak elhordta szegeny el is hitte magarol hogy csunya. Szakitsd meg a kapcsolatot,ne veszekedj kuldd el.inkabb elj szegenysegben mint megalazva.par ev utan helyrejossz es kivirulsz.ja es a ferjed mast is megfog unni, ez az alja hiena tipus ,amikor oreg lesz majd jol pofara ejtik a szep fiatal csajok,akkor kapja vissza a megalaztatasokat.ha van egy romlott kaja a hutodbe mit csinalsz?kidobod,kitakaritasz es ennyi. Engedd el,ugyse er semmit,nem miattad marad,nem is a gyerek miatt,hanem hogy onmaganak bizonyitsa hogy jo ember pedig legbelul egy szadista allat,mert a lelkedet tepi szet szandekosan es meg van pofaja aldozatszerepben tetszelegni.dobd ki,ki majd az elet ad az utjaba megfelelo tarsakat egyenlo eroviszonyokkal, ripityara fogjak alazni hidd el.ne sajnald,mert nem egy nemes ember.elmesz szepen dolgozni es ujraepited a regi sikeres onmagad,ok?! Pusz
És Balkan megjegyezném h kicsi az esélye h ö ezeket az éveket végighokizta. Bár ilyen is lehet, mert nálunk ez volt, de ez emberfüggö.
Énis majdnem ugyanezen mentem keresztül, úgyhogy tudom MIT érzel. Bár nálunk Nagy ritkán azért volt szex. Sok-sok sehova sem vezetö beszélgetés után végül elváltunk, mert tudta mi a bajom, de nem akart változtatni. Annyira kiborított ez az egész h majdnem a pszichiátrián kötöttem ki a depresszió miatt. Ekkor mondtam azt h én nem könyörgök tovább, nem hagyom magam lehúzni a wc-n, ha nem is neki, de akkor is értékes vagyok, nem tenet tönkre. És szakítottunk, fél évre rá elköltözött végre majd még fél évre rá a válás is elintézödött. Nem bantam meg, söt!!! Azóta kis kalandozás után újra kapcsolatban élek. A páromat nagyon szeretem, nagyon jó köztünk a szexuális harmonia. Biztos vagyok benne h az exférjemmel nem lehetett volna helyrehozni a kapcsolatunkat. A viselkedése miatt kiábrándultam belöle. Ha elfogadod a tanácsomat: lépj tovább! Szerintem ö màr nem szeret téged (màr bocs). Sosem fog helyreállni a kapcsolatotok, egy ahogy kellene. Én nem hiszek a felmelegített kapcsolatokban, sosem hittem. És ha ö nem látja az értékeidet, akkor menjen a fenébe! Majd más fogja!!! He kapaszkodj belé! Az élet menni fog tovább, hide el nélküle is, csak legalább màr nem fog kínozni lelkileg legalább és màr ettöl is sokkal jobban fogod magad érezni. Nekem elmondhatatlan felszabadulás volt kimondani a végét. Nagy súlytól szabadultam meg és szárntalni, kinyílni kezdtem.
Szabadon, hajrá: tovább! Miért nem hiszel magadnak?
Igen, meg tudlak érteni, ezt én is átéltem. Szabályosan lázas lettem, ha szexelni kellett az akkori partneremmel. Na akkor lett vége.
De szakítani könnyebb, mint egy házasságból kilépni.
Erre mondják, hogy nem működik a “kémia”! A “kémiát” pedig otthonról hozzuk, azok a képek működnek bennünk, ami családban nevelkedés során ránk ragadt, vagy ránk ragasztottak.
Hát nem vagy könnyű helyzetben, de ki van abban? Az a baj, hogy erre senki nem tud receptet. A pszichológusok is csak a pénzt teszik el. Jelentkezzen az a pszichológus, akinek legalább 1 sikeres terápiája volt!
Ja, és a legnyomasztóbb nekem is a kényszer. A “házastársi kötelesség”. A férjemnek a napi 1 simán menne, az nekem teljesíthetetlen! De ez udvarláskor még nem tűnik fel, amikor “van kivel, de nincs hol”.
Én nőként vagyok a “nem működő fél, sok segítséget igénybe vettem már, és még nem adtam fel, de lehet, hogy csak mással sikerülne. Azt még nem próbáltam, lelkiismeret furdalásom lenne. 10 éve szültem, azóta van igazán gond. Ha mégis ráveszem magam, “mert megérdemli, ugyebár, de tényleg”, akkor komoly tüneteim lesznek, 2 hetes gyulladás az érintett területen és 4-5 napos migrén. Tehát nem is jó, plusz még utána baromi rossz. Mondjuk pl. a másnaposságnál legalább előtte jó!!! Nem híztam egy grammot sem, 50 kg vagyok, letagadhatok pár évet…Férjem 15 kg-t felszedett szülés óta 🙂 Tuti volt valami traumám, meg nevelési problémák is, tudom, sokféle külső segítséget kipróbáltam, sokmindent sikerült feldolgoznom, fizikailag segítettek a terápiák(mindenféle krónikus nyavalyámon), de ez a téma házasságon belül nem megy…és benne van a traumatikus szülésélmény, hogy na ezt soha többet. A gyerekemet imádom és nem bántam meg, de még 1x nem bírnám végigcsinálni. Párom rém türelmes, rengetegszer megbeszéltük, nem söpörjük a szőnyeg alá, de még nincs megoldásunk. Mondtam, hogy keressen vkit, váljunk el, de egyikünk sem szeretné igazán, mert amúgy meg nagyon jól megvagyunk. Tehát nem adtam fel egyelőre, és nyitott vagyok mindenféle megoldás iránt, de nem tudom, mi lesz az.
Férfiként én is átéltem ezeket az “élményeket”, ugyanígy bántam a legtöbb barátnőmmel és a feleségem is ettől (miattam) szenved, és szerintem a házasságok 95%-a ebben a cipőben jár.
A legborzasztóbb, hogy hiába szeretnék javítani rajta, mert szeretem a feleségem, de csak annyit tudok tenni, hogy időnként (1-2 havonta, mikor már nagyon “ég a ház”) bekapok egy pirulát és “ráveszem” magam a történésekre. Mert e nélkül nem tudok produkálni és egy férfi számára ez kudarc, és mi arra lettünk programozva, hogy kerüljük az ilyen kudarcokat. Rosszul vagyunk tőle.
Nem impotensek vagyunk, hanem egyszerűen unjuk, hogy “ugyanaz a bugyi marad örökre”. És persze az évek múlásával ez impotensé tesz minket.
E miatt húzódozunk, mert nem tudjuk egy nőnek elfogadhatóan elmagyarázni, hogy addig él a láng, amíg van titokzatos felfedezni való a másikban. És ez az állapot általában a mézeshetek végéig tart. Onnantól a szeretet vezérel még egy darabig, azután egyénileg dől el ki hogy áll hozzá a szexhez.
Pszichológus nem segít, már próbáltam.
És tapasztalatom szerint a nők többsége sem igazán toleráns abban, ha nem kivont karddal rontunk rájuk, mert ettől érzik nőnek magukat. Úgyhogy az egész egy kényszerré válik és ez szintén megmérgezi a vágyat és ezáltal a kapcsolatot. Egyszerűen az ember természeténél fogva nem monogám. Szüksége van a változatosságra és a házasság minden, csak nem változatos, legalábbis szexuális téren nem az.
A “félredugás” általában fellendíti a házasságot (egy darabig), ha nem derül ki, és a felek nem a szerelmet keresik egy másik kapcsolatban.
Azután persze idővel kezdődik minden elölről. Vajon ki a hibás? A házasság?
Persze ez csak egy vélemény, de olyan férfi véleménye, aki szeretne változtatni a dolgokon, mert tényleg szeretem a feleségem és próbálom megtenni, ami tőlem telik. De ha van valakinek jó receptje, azt én is szívesen meghallgatnám, mert egyelőre ennyire futja!
Én már nem várnék erre a pasira, keresnék mást, mert az ő életében is más van már évek óta. Érdekes, hogy te erre egyszer sem gondoltál!!!! Évek óta úgy hazudik neked mint a vízfolyás!!! Szemét egy hányinger!!!!
És hát a vállalat védelmébe, meg az ipari kémkedés elleni védelembe nem tartozik bele az, hogy a feleségeknek/férjeknek szóljak, hogy palira vagytok véve. Elég lelki teher ezeket nekem látni…..
Hát gyerekek, a munkám során sok ilyen sztorival találkoztam, és a nagy valóság, hogy az esetek 99.999 százalékában ilyenkor az a helyzet, hogy a másik fél félrekúr, amin nem is akar változtatni, de azért otthon jó az a kis meleg leves meg a család, de a legtöbb esetben az átcseszett fél is hibás, mert homokba dugja a fejét.
Jézusom, ez az én történetem…. az én szavaim. Pontosan tudom, hogy mit érzel. Nincs remény….. szexuálpszichológus, beszélgetés, sírás, veszekedés…. és minden változatlan, hosszú évek óta.
Én mennék, de nem enged. Féltékeny. Igen, féltékeny, bár tudom, hogy csak birtokolni akar. Kellék vagyok, kellékfeleség. 🙁 Ha létezik olyan módszer, amely kibillentheti ebből az aszexualitásból, tudasd velem kérlek.
Szervusz!
Olvasva az írásodat én mint férfi, igen csak elcsodálkoztam a helyzeteden, történeteden.
Mintha a saját történetemet olvastam volna kifordítva, ha érted. Hogy mi a megoldás, azt nem tudom, de sajnos azt kell mondjam valószínűleg ez már nem fog javulni.
Csak javasolni tudom neked, hogy ha kell erőszakkal is , de menjetek el egy pszihológushoz, mert hidd el így nem fogsz tudni hosszú ideig vele élni, mert fel fogod magad őrölni, a kétségeid miatt.
Egy igaz dolgot tudok neked tanácsolni, és az az, hogy ülj le vele, és nyersen, őszintén, mond el neki azt amit érzel, amit az ő viselkedése benned okoz. Ha szeret, meg fog érteni, ha nem akkor valószínűleg csak a gyerek miatt van veled.
Ok, ne hagyd el azért, mert nincs szex, de más van? Pl. tisztelet, szeretet, odafigyelés a részéről???
Emese, igen, pont ezen dolgozom. Magamnak akarok megfelelni első sorban. Az első pár év gyásza, hiábavaló küszködése rávett arra, hogy ne az ő kedvétől, vonzódásától legyek jókedvű, legyen más is az életemben. Csak ez a fodrászos dolog nagyon durva volt, nem is sejtettem, hogy ennyire hiányzik mégis az intimitás.
Zöld, szerintem te jársz a legközelebb.
Nagyon közel.
Nyilván nem teljes a kép, de azt hiszem beletaláltál. Az, hogy anya lettem, aktivált a férjemben valamit, amit gyerekkora óta elfojtott.
Az ő anyja egy bántalmazó, elhanyagoló, erőszakos, munkamániás, takarítás mániás nő volt, aki az öleléseket is ráerőszakolta a fiára annak idején, viszont ha baj volt, akkor verte, nem kommunikált… Most úgy gondolom ez a program aktiválódott, és a férjem nem tud ettől elszakadni. És én hiába nem vagyok ilyen, sőt, pont az ellenkezője, mégis azt várná, hogy pont olyan legyek, mint az anyja, aki a gyereket vasszigorban tartja, megtömi étellel, bezárja a szobába, lerakja a tv elé, és minden sarok ragyogjon, és “mit mondanak a szomszédok”, de én nagyon nem vagyok ilyen.
Mindenkinek nagyon köszönöm.
Természetesen amit írtam, az az én oldalam, nem egy globális kép, de sokat segítettetek, hogy más szemszögből is láthassam a dolgokat.
Nem tartom jó megoldásnak azt, hogy egy kapcsolatot felrúgjak, mert nincs szex.
A saját lábamon viszont meg kell állnom, kell annyit keressek, hogy vészhelyzetben ne omoljak össze, kellenek a tartalékok, ezen dolgozni fogok.
Nyilván sejtettem, hogy nem csak velem van a hiba, kapcsolaton belül a kereteim között igyekszem önálló nő lenni, ember maradni, olvasni, önmegvalósítani. Gyerekkel sokkal nehezebb, de megy. Sokat segít az írás. Muszáj is, mert ha az ember bezárkózik, akkor nincs tovább, nincs kiút, eltemeti magát az önsajnálatba. Így legalább az illúziója megvan, hogy tehetek magamért. Aztán ki tudja, egyszer valóban tudok majd tenni magamért. Ezen vagyok, hogy újra ember legyek. Kisgyerekes anyának lenni kiszolgáltatottság, de a gyerekek megnőnek.
Én döntöttem így, hogy vállalom a kapcsolatot, kérlek ne sajnáljatok, és ti is döntötök, nap mint nap, hogy mit vállaltok, és mit nem. Örülök, hogy írtatok erről. Hálás vagyok. Nem érzem magam egyedül.
Nap mint nap végiggondolom az életem, persze, és azt hiszem, mindennek eljön az ideje, a változásnak is. Nem mindenkinél jön el gyorsan. Az, hogy mi ez a változás, szintén rajtam is múlik. Vannak dolgok, amiket meg kell élni ahhoz, hogy ne azon gondolkozzunk egész életünkben, hogy “mi lett volna, ha…”.
Őszintén szólva nem nagyon izgat, hogy kellek-e még valaki másnak, vagy nem.
Mindig is, most is az a legfontosabb számomra, hogy magamnak megfelelek-e.
Úgy gondolom, a lehető legtöbbet azzal tehetek magamnak, ha a saját életem élem, és megtanulok kiállni magamért.
Természetesen senkit nem lehet, nem is szabad megerőszakolni… házasságon belül sem. Nincs olyan, hogy nekem jár a szex, vagy ez valaki kötelessége lenne.
Ettől még hiányzik, de millió más dolog is van az életben.
Kedves Chrystine!
Köszönöm ezeket a sorokat. Számomra Isteni gondviselésből írtad éppen most. A Te és a hozzászólók írásai döbbentettek rá, hogy a sorsommal nem vagyok egyedül, de nincs is kiút belőle. Én 18 éve csinálom majdnem ugyanezt, sőt. Most van egy lehetőség az életemben: valaki felfigyelt rám és a fentiek alapján egyre kevésbé érzek lelkiismeret-furdalást, bár még nem történt semmi sem. De azt hiszem, fog, mert a férjemmel nem fog változni semmi sem. Remélem nem fogom megbánni, sok bátorságot és erőt neked is.
Szerintem nem arról van szó, hogy simán ráunt (mellesleg, a legtöbb “nem akar szexelni az asszony” sirám mögött is ez van: a nő megunta a pasit), hanem arról, hogy nem volt képes összeegyeztetni magában a nő- és az anyaképet.
“Azzal a szájjal, amivel a gyerekeimet csókolgatja?!” – a poszter már nem nő a férje szemében, csak anya, a Szent Tehén, avagy Szűz Mária, akihez ugye “úgy” nem nyúlunk.
A többi – unalom, elhidegülés – már ennek következménye.
Ez egy (szexuál)pszichológiai probléma, kezeltetni kellene, mert nem a feleség defektje.
Abban én is szinte biztos vagyok, hogy van egy harmadik. Ahogy abban is, sajnos, hogy ez a dolog már halott. A poszter megszűnt a férje számára nőként létezni, ami a férjet láthatóan nem zavarja, ergo: ez már nem lesz jobb.
FÉRFISZEMMEL….: A nők mindig racionálisan próbálják megérteni a dolgot…1 az irás nem valós, más ehlette, de ez nem baj…
A pasik megunják a nőket..ez van.. ezt lehet szépiiteni, meg magyarázni, de ez van..azt nem unják meg, ahol gyengébbek, és mindig szexhiányuk van, valüsziinuleg, mert jobb a nő npben mint a férfi, férfiban..
nyilván a pasinak szeretője van, vagy veri napi 3x..
de a Nőknek el kell fogadniuk, a pasik poligámak, és szeretnek mindig uj nővel lenni…
A régit megunják, ahogy a nők is soxor..ennyi..
sose fogja többet kiivánni..mert nem tudja..
kiolvasta.. olyan mint egy könyv!
levette a polcról, elolvasta, tudja mi van benne, néha még előveszi, de tudja.. sajnos ez van..az élet szar.. lehet ragozni…de a nő és a férfi olyan mint egy könyv… ki lehet olvasni…
Szia!Sziven ütött amit olvastam…Én sem találtam megoldást a házasságunk alatt erre a problémára,bár 13 éve voltunk házasok amikor megszüntek az intimitások.30 éves voltam mikor elhidegült tőlem én még tele voltam szerelemmel,vággyal…Az elkövetkező 10 évben reménykedtem ,hogy visszatér az éltembe szeretkezés.Nem történt meg.41 évesen özvegy lettem.Nem tudom miért alakult így az életem mit tehettem volna másképp…Kedves Chrystine,bár írhatnám ,hogy ez csak átmeneti ,meglehet beszélni,ellehet csábítani de nem.Illetve van egy dolog ami kibillentené a férjed ebből az hogy féltékennyé tenni hogy más meglátja benned a nőt és talán beindítja benne a birtokolni és meghódítani ösztönt már ha nem aszexuális vagy impotens vagy titkon a férfiakhoz vonzódik(nem sértésként írtam ezeket)Nem ara gondolok hogy csald meg a férjed vagy flörtöljél férfiakkal.Hanem ha azt látná a férjed hogy más férfiak nőként látnak és megtennék azt amit ő megvon tőled akkor lehet elgondolkodna és a tettek mezejére lépne.Talán…
Szia!
Borzaszto volt olvasni a sorokat,amit irtal.A torteneted egy picit hasonlo az enyemhez,abban,hogy miutan megszuletett a kislanyom,a paromnak mar csak a gyermekenek az anyja voltam,nokent mar nem nezett ram tobbe,emberkent mar nem tisztelt tobbe.Mindenbe belekotott,allandoan kritizalt.Semmi nem volt jo neki.Borzaszto volt megelni,hogy a regi eletem eltunt,darabokra hullott,es helyette kaptam egy remalomhoz hasonlo eletet.Hogy hogy eltem tul??? El kezdtem levelezni egy reg nem latott ismerosommel,es kiirtam neki minden banatom.2 evig leveleztunk,mialatt szep lassan visszaadta az onbizalmamat,amiert egesz eletemben halas leszek neki.Majd fogtam magam es elkoltoztem.Azota is egyedul elek a kislanyommal.Azota jol vagyok es mondhatni boldog vagyok.
A helyedben mindenkepp leulnek beszelgetni a ferjeddel,es valasztas ele allitani,hogyha nem valtozik a szexualis eletetek,akkor otthagyod
Csak egy pár mondat, ha esetleg nem esett volna le a tantusz:
A férjed megcsal. Kb azóta, mióta teherbe estél. Azt hiszi a kis csacsi, hogy a közös gyerek miatt kell veled maradnia.
További szép napot.
Kedves Ismeretlen Ismerős!
Szinte mondatról mondatra visszaköszönt a múltam. Az én exem is valami hasonlót művelt velem hosszú évekig, és nem lesz jobb, sajnos, csak tovább mélyül a szakadék… Szerintem, ha adhatok tanácsot, persze, nem kötelező meghallgatni se, nem hogy elfogadni, szélsebesen hagyd el! A legszebb éveim pazaroltam el valakire, aki a gyerekeim apja ugyan, de egy óriási tévedés, akit már sokkal korábban kellett volna múlt időbe tenni. Hál’ Istennek ma már boldog vagyok, mással! Aki mellett NŐ-nek érzem magam, három gyerekes anyaként is! Hajrá! 🙂
Kedves Chrystine!
Szerintem ne erőlködj tovább, nem érdemes, a férjed nem érdemel meg téged!! Akinek évek óta csak a kifogások hagyják el a száját, amikor szexelni kellene, az nem normális, de legalábbis impotens, vagy szeretője van. Ennek az embernek Te már nem fogsz kelleni sehogy, lehetsz bármilyen…megéri egy ilyen pö..re várni? Nem! Lépj magadért! Meddig vársz még, amíg már tényleg nem kellesz már senkinek? Mert most még csak neki nem kellesz, de ha így folytatod, teljesen megölöd a nőt magadban. Ezt akarod, hmm???
Az nem jutott eszébe a hölgynek, hogy a férj esetleg valahol valakinél vigasztalódik? Esetleg potencia zavarja van? Ha az elöbbi akkor el kell zavarni. Ha az utobbi akkor rábeszélni hogy menjen orvoshoz. Ha ezeket tisztázzák akkor lehet dönteni.
Hali.
Itt valami nem kerek. Túl sok a kifogás a pasi részéről. Ez meg milyen duma.??? 🙂
“Majd, ha randizunk újra egymással… Talán akkor, ha újra el tudom csábítani, mert lesz mivel, neki nem a testem kell, nem csak egy hülye nő szép teste, hanem egy csábító nőé, aki felkelti az érdeklődését.
Aki szeret annak nem kell felkelteni az érdeklődését. A szeretetnek nincsenek feltételei “majd ha” meg “talán akkor” meg ilyenek. Egyszerűen nem fogad el olyannak amilyen vagy, ez nem szeretet. Későn jár haza a melóból.? Szerintem (de nem biztos) már rég becsajozott és bűntudata van. Hárít, nem őszinte és benned akar bűntudatot kelteni. Ahogy elnézem sikerült neki.
Akkora szakadék van köztetek mint a hold-föld távolsága. Vagy leültök és őszintén mindent megbeszéltek vagy továbbra is benne leszel egy boldogtalan párkapcsolatban. Lehet ez másképp is.
Kedves Chrystine!
Ismered a wabi-sabit? A wabi-sabi a japán kultúra része, aminek lényege: úgy vagy jól, ahogy vagy.
Magadnak felelj meg. Nézd magad a saját tükrödben. Ne mások véleménye számítson, hanem a tiéd.
A szépség amúgy sem a külsôségekbôl, hanem a lélek legmélyérôl fakad, abból, hogy egységbe kerülsz saját magaddal.
Kezd apró lépésekkel. Tegyél minden nap valamit magadért. Saját magad szerethetôsége magadból induljon ki és oda térjen vissza.
Szabó Magda Az ajtó címû film egyik jelenete csal mosolyt az arcomra, amikor a fôszereplôbôl (Hellen Mirren), sepregetés közben, a következô mondat bukik ki: “minden férfi ostoba”. Persze ez nem így van. Csak a helyzet, amiben benne ragadtál, az érthetetlen.
A hallgatás, a néma szenvedésed legyen az utolsó megoldás. Ezzel ártasz a legtöbbet magadnak. Én az ôszinteségre és nyitott kommunikációra voksolnék. Nem elég, ha csak az egyik fél törekszik a kapcsolat éltetéséhez. Ahhoz mindkét félnek meg kell dolgozni, következetesen, minden egyes nap. Ha csak te teszel bele mindent a szövetségetek közös “zsákjába”, az nem elegendő. Félek, hogy a társadnak ez így egészen kényelmes. Most cseréljetek széket és te legyél az, akihez vissza kell találnia!
Kívánok sok lélekjelenlétet és bátorságot! Courage! A bátraké a szerencse, mi teremtjük és formáljuk az életünket, nem a körülményeink. Azok csak díszletként vannak jelen. Ahogy ismert írónk, Müller Péter is írásaiban megerôsíti: mi vagyunk a rendezôk. Összehangolt rendezést kívánok hát, belső derűre alapozva. Legyen számodra a legmegfelelőbb a történet folytatása :).
Szia!
Szerintem le kellene ülnöd a férjeddel,elmondani neki hogy Te ezt nem bírod már tovább,neked ez fájó és megalázó,ha nem változtat a hozzáállásán akkor továbblépsz.Ja,és ne foglalkozz senkivel,akkor is értékes vagy ha méltatlanul bánnak veled,szedd össze,hozdd formába magad újra lelkileg is.Nekem is mondtak ilyeneket a férjem rokonai,jól felhúztam magam aztán leszartam őket 😀 Aztán elváltam.Én szurkolok Neked.Kívánom hogy rendbe jöjjön a házasságod vagy ha erre nincs mód akkor békés kilépést belőle,jöjjön egy olyan társ az életedbe akivel kölcsönös a vonzalom tisztelet megbecsülés szülés után is.Hajrá