A menekültek nem kóbor állatok! Avagy gondolatok a felelős befogadásról

A világ politikusai, a pápa, a mi helyi politikusaink, az átlagemberek, még a szomszéd néni is határozottan állást foglal pro vagy kontra arról, hogy a menekülteket beengedjük-e, vagy magas kerítéssel védekezzünk ellenük. Szerintem mindkét tábor pontosan úgy gondol rájuk, mintha a menekültek kóbor állatok lennének. Pedig nem azok. Emberek. Sokfélék ők is, mint mi is mindannyian. Emberi életet akarnak.

A menekültek világnapja június 20-án van. Gondoljunk rájuk emberként.

Honnan jön ez a kóbor állat-példa? Szerintem kísértetiesen hasonlít a két szélsőséges gondolkodásmód a gazdátlan állatok körül általában kialakuló érzésekre. 

Kóbormacskák. Szigorúan csak a ház előtt...

Kóbormacskák. Szigorúan csak a ház előtt…

Az első, leggyakoribb érzelgős és felelőtlen típus:

Rengetegen etetnek gazdátlan jószágokat, leggyakrabban macskákat az utcán. Minden nap kirakják számukra az ételt (nem macskáknak valót, hanem csak maradékokat, kenyeret – pedig a macska húsevő) és vizet  – szigorúan a ház elé, viszont ezen túl semmilyen gazda-szerű mintát nem követnek.

A macskák fertőzőek, betegek, rühesek, és lehet (valószínű), hogy rengeteg vírusos betegséget terjesztenek. Általánosan legyengült állapotúak, látszik rajtuk, hogy nincs rendben semmi sem körülöttük. Emberhez nem szokottak, vadak. Nem lehetne őket lakásban tartani, mert mindent összepiszkolnának, szétcibálnának, és már megszokták az utcai szabad életet. És az orvosi ellátásuk és gyógyításuk rengeteg pénzbe kerülne, lehet, hogy többe, mint a mi családunk egészsége, hiszen mínuszból indulnak. Eleve rossz ételeket kaptak, több betegséggel küzdenek… Hát persze, mert az utcán élnek, ott nincs lehetőség egészséges életmódra… A házunkba meg behurcolnák a kórokozókat, rühet, bolhákat. Sokáig karanténban kellene őket tartani és kezelni ahhoz, hogy beengedhetőek legyenek.

De azért az utcán, tőlünk távol olyan édesek, és minden évben az a sok születő kiscica, hát tünemények. Csak ne kelljen hozzájuk nyúlni! Kiváló embernek érzi magát a cicák etetője, hiszen ő életben tartja és imádja őket. Még tán nevet is ad nekik. Viszont nem felelős állattartóként viselkedik.

A macskák orvosi ellátás és fedél nélkül szaporodnak a vakvilágba, és az utcára piszkítanak. Gyakran bemennek a közeli bölcsődékbe, óvodákba is, macskavécének használják a homokozót, ha azt nem takarják le az óvónénik… De a macskák annyira cukik!

Veszélyes bizony... Ne simogasson kóbor állatot. Fotó INNEN.

Veszélyes bizony… Ne simogasson kóbor állatot. Fotó INNEN.

A második a gondolkodó, de kegyetlen, embertelen típus:

A másik tábor – a kóbor állat ellenesek – jogos veszélyforrásnak tekintik a gazdátlanul kóborló négylábúakat. Tudják, hogy ezek az állatok vadak lehetnek, összepiszkítanak mindent, és az ürülékükkel rengeteg vírust és baktériumot szabadítanak ránk. Ha megkarmolnak vagy megharapnak egy kisgyereket, az oltások hiánya miatt akár veszettséget is okozhatnak. Legszívesebben kiirtanák az összes kóbor állatot. Gyakran kihívják az állatbefogókat. Ha rajtuk múlik, patkánymérget raknak mindenhova. Az első tábor hatalmas ellenségként tekint rájuk, a konfliktusuk feloldhatatlan. 

A harmadik – számomra egyedül elfogadható – a felelős és emberséges típus:

Vegyük a harmadik hozzáállást, ami olyan ritka, mint a fehér holló. A felelős állattartó ilyen. Talál valaki egy sérült, beteg állatot. Elviszi állatorvoshoz, kifizeti azt a rengeteg pénzt, ami az állat sikeres és teljes gyógyulásának ára. Otthonában a lakáshoz szoktatja a jövevényt, még szabadságot is vesz ki, hogy ápolja, rendbe tegye testileg és lelkileg is. Szobatisztaságra neveli, és arra, hogy a bútorokat nem kell széttépni… Hosszú, kitartó folyamatos munkát igényel ez. Ellátja továbbra is, megfelelő minőségű, kifejezetten az állat számára fogyasztható ételekkel. Törődik vele, gondozza a bundáját, a tetvektől, rühességtől megszabadítja, majd a lakásból is kiirtja a kórokozókat… Kulturált normális körülmények között neveli, és büszke rá, hogy a kis semmilyen állatból igazi szépséget varázsolt, mert ugyebár egy kóbor állatban is ott lakik a szépség, a hála.

Ez az egyedüli számomra elfogadható példa. Felelős befogadás!

Nem kísérteties a hasonlóság?

NE FELEJTSD EL! A menekültek emberek. Gondjaik vannak. Emberi jogokat akarnak. De minimum Élni. Egészséget. Élelmet. Oktatást. Tiszta vizet. A gyermekeiknek jövőt. És ha éheznek, hát persze hogy mindent felforgatnak… Te nem tennéd meg, ha a gyermeked éhen halna egyébként?

(Mentett állatokról előtte-utána fotósorozatot ide kattintva nézhetsz meg. Érdemes! Lehet, hogy nem marad a szemed szárazon.)

Címkék: , , , , ,
Tovább a blogra »