Mielőtt ítélkezel a mai fiatalok fölött, elgondolkodtál azon, hogy miért problémásak a gyerekek, és mi történt a családjukban, amiért ilyenek lettek?
Ma már felnőtt gyermekek vallanak szülőnek nem való szüleikről. Egy kérdésem van, miért kellett, hogy így legyen? Miért vágyik gyermekre az, aki nem való szülőnek?
És miért gondolod, hogy csoda, hogy sokan a “mai fiatalok” közül problémásak, csúnyán beszélnek, érték-vesztettek? Valószínűleg őket sem értékelték a szüleik, és a jelenleg fiatalok ahhoz még túlzottan a szituációban élnek, hogy felfogják: tehetnének valamit, hogy ne legyenek olyanok, mint a szüleik. De ehhez el kell távolodni, értékelni kell, hogy mik voltak a problémák, feldolgozni, majd megbocsájtani. Maguknak is. Ahhoz, hogy változzanak fel kell dolgozni a traumákat, és felismerni, hogy nem követendő út, amit mutattak nekik, és van más lehetőség is.
De hallgassuk meg az egykori “problémás” gyerekeket a szüleikről:
Kriszta
Az apám és az anyám születésem után hamar elváltak. Az apámnak láthatási jogot ítélt meg a bíróság, kéthetente hétvégén kötelezően vele kellett lennem, amihez ragaszkodott is. Alkoholista volt, és mániás depressziós. Féltem elmenni hozzá. Hétvégenként engem is magával cipelt a kocsmába úgy, hogy felültetett előre a motorjára, bukósisak nélkül. Csoda, hogy nem történt velünk baleset. Könyörögtem, hogy ne kelljen mennem, anyukám el is ment a gyámügyre, de ott azt a választ kapta, hogy a láthatás kötelező, nem lehet alóla kibújni. Elmenekültem otthonról: Bentlakásos középiskolát választottam, és így kikerülhettem a találkozókat. Szerencsére a kollégiumban a portás jól őrzött minket, és senkit nem engedett fel… Végre amikor 18 éves lettem, megszabadulhattam a tehertől. Viszont még mindig nem érzem magam elég értékesnek.
Ezért voltam problémás gyerek: Fiatalon elkezdtem bandázni, dohányoztam, ittam, párkapcsolatokba menekültem. Nem bíztam senkiben.
Fotó: Freeimages
Anna
Az anyámat kezelték pszichiátrián. Többször feküdt bent. Skizofrén volt. Nem szedte a gyógyszereit, mert úgy gondolta, mindenki csak bemeséli, hogy neki baja van. Egy nap arra ébredtem, hogy egy baltával áll az ágyamnál, és a fejem fölött tartja. Szerintem csak kicsin múlt az életem. Sosem fogom elfelejteni azt az érzést. A gyermekkorom minden napja küzdelem volt. Sokkal jobb felnőttnek lenni. Nem akarok gyereket…
Ezért voltam problémás gyermekkoromban: Depressziós voltam, visszahúzódó, állandó rémálmok gyötörtek. Többször kezeltek engem is, igaz más problémákkal, talán épp az anyám miatt.
Bea
Az apám sosem járt orvosnál a kitörései miatt. Mindig féltünk amikor időjárás-változás jött, mert akkor történt vele valami. Olyankor minden ok nélkül agresszív volt, ordibált velünk, csapkodott, földhöz vágott dolgokat. Anyámat többször is megverte, kizárta a lakásból. Folyamatosan rettegésben éltünk. Nagyon csöndben kellett lenni, hogy ne vegyen észre, és ne bántson. Most egyedül él, és úgy tűnik jól van. Nem tartjuk a kapcsolatot, de sokkal kiegyensúlyozottabbnak tűnik, mint amikor családja volt. Valakinek nem való a család. Félek, hogy rajtam is kijön egyszer ez az “idegbaj”. Remélem nem örökölhető. Mindenki azt mondja, hogy nincs önbizalmam, és ezen dolgoznom kellene. Senkinek sem merem elmondani az ismerőseim közül, hogy milyen volt régen. Amikor megpróbáltam elmondani, akkor azonnal hátat fordítottak nekem a barátok. Az emberek a sikeres, mosolygó, kiegyensúlyozott társaikat keresik szívesen. Egyszerűen túl sok nekik meghallgatni a problémákat. Amikor gyerek voltam, akkor se volt megértő barátom, azokkal nem barátkozik senki, akik “minden ok nélkül” elsírják magukat.
Ezért voltam problémás gyermekkoromban: Kiabáltam a tanárokkal, senkivel sem barátkoztam, agresszív voltam, és minden ok nélkül sírógörcsök jöttek rám.
Fotó: Tamer Tatlici, Freeimages
Péter
A szüleim folyton veszekedtek. Az édesapám rettenetesen féltékeny volt az anyukámra, ok nélkül. A gyermekkoromból semmi másra sem emlékszem, csak arra, hogy mindig, minden nap kiabáltak egymással a szüleim. De együtt voltak, fel sem merült a válás. Mindketten benne voltak a játszmában. Anyám a konyhába zárkózott be, apám pedig szerelt a műhelyben. Velem nem törődtek. Ha feleseltem, vagy az iskolában panasz volt rám, vertek, büntettek. Igyekszem nem ugyanígy viselkedni a párkapcsolatomban, de néha automatikusan lezajlanak hasonló játszmák. Úgy érzem, nem tudtam felnőni…
Ezért voltam problémás gyermekkoromban: Rászoktam a lopásra, kezelhetetlen voltam, visszabeszéltem a tanároknak, 10 éves korom óta dohányoztam, aztán fiatalon ittam.
Julcsi
Anyukám ma életmód-tanácsadó. Rengeteg ember hallgat rá, valódi vezető egyéniség. Szépen beszél, és segít embereknek a párkapcsolataikban, bármiben. Ebből él. Viszont többször elvált, mert a férjei “csak lehúzták”, nem engedték kibontakozni. Nagyon fontos volt a szabadsága, hogy azzal barátkozzon (és essen szerelembe), akivel akar, oda menjen mindig, ahová kedve van. A testvéreimmel és velem is csak ordítva tud beszélni. Nagyon keveset van itthon, rengeteg tanfolyamon vesz részt, vagy ő oktat. Sosem éreztem, hogy szeretne. Egyszer sem tanult velem, nem jött el az iskolás ünnepségekre. Csak verte a fejem… Mindig bánt, szavakkal – még most is. Úgy érzem, nem tudok teljesíteni, nagyon butának és értéktelennek érzem magam mellette. Mi a testvéreimmel csak akadályoztuk, hogy élje a saját életét. Gyakran eszembe jut, hogy fölöslegesen születtem.
Ezért voltam problémás gyermekkoromban: Nem tanultam, éveket kihagytam az iskolából, képtelen voltam befejezni bármit is. Fiatalon is csak a szex és a fiúk érdekeltek, dohányzás, alkohol. Nem tudtam érzelmekkel teli kapcsolatot kialakítani senkivel, teljesen bezárkóztam.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: