Nem mindenkinek a legkedvesebb ünnep a karácsony: Stresszt okoz a kispénzűeknek, a sokat dolgozóknak, és az aggódós típusúaknak is, a maximalisták rengeteget robotolnak a takarítással, menüvel, vásárlással.
Az ajándékok esetében nehéz összehozni, hogy személyes, kedves, és ne is túl gagyi legyen az ajándék, és ne is legyen árverseny abból, hogy ki milyen értékű csomagot ad. Kapsz egy csodás ezüst nyakláncot, a viszont-csomagban meg egy olcsóbb krémcsomag, vagy valami majdnemhogy ingyenes csináld-magad ajándék csücsül? Kellemetlen.
Szintén furcsa látni, hogy a gondosan válogatott, személyesnek szánt drága ajándékok még csak kibontásra sem kerülnek… Például anyósomnál évek óta ott áll a gyönyörűen becsomagolt ajándék a polcon, mert azt mondja, hogy olyan szép a csomagolás, hogy nem bontja fel szívesen. Ilyen esetekben az ajándékozó úgy érzi, hogy akár egy sima dobozt is becsomagolhatott volna szépen, kár ajándékot adni…
Más aspektusból közelítve az ajándékozáshoz, évekig rossz érzés volt, hogy a rokonság gazdagabbik fele tízezreket költött személyenként, nekünk meg nem volt annyi pénzünk ajándékra, és nem is ezt tartottuk legfontosabbnak, hogy nagy legyen az ajándék értéke. Inkább az együttlét a fontos. Ritka alkalom, ha mindenki együtt tud lenni.
Felismerve a gondot, jópár éve a karácsonyi stresszt kerülendő a család megbeszélte, hogy a felnőttek ne kapjanak személyes karácsonyi ajándékokat. E helyett a nők bonbont kapnak, a férfiak meg egy-egy üveg bort. (Amúgy itthon is ajándékmentesek vagyunk: a férjem minden évben a munkahelyén tölti az adventet – ilyenkor van a legnagyobb hajtás. Minden nap hosszú túlóra, hétvégézés. Nincs ideje sem kedve vásárolni a nagy tömegben. Ami persze érthető is. Tehát az ajándék is rendre elmaradt, és persze én sem törtem magam.)
Mivel évek óta ebben a rendszerben ajándékozunk, van rálátásom, hogy mik az előnyei és hátrányai.
Íme:
Előnyök:
1. Tényleg kevesebb a stressz. Nem kell tipródni az ajándékokért. Nem kell kapkodni.
2. Nem visz csődbe az ünnep.
3. Nem érzed rosszul magad, mert nem jó az ajándék, amit kitaláltál. És nem is kapsz rossz ajándékot. (Ki örül egy rénszarvasos zoknikészletnek?!)
4. Nem nézitek, hogy ki-mennyiért vásárolt, és nem azt számolgatjátok, hogy következő alkalommal mennyit kell költeni pluszban.
5. Nincsenek sértődések. Mindenki kap, egyformán.
6. Karácsony este nem az ajándékokkal van elfoglalva a család, hanem esély van a beszélgetésre.
Hátrányok:
1. Nem érzed magad különlegesnek a kapott ajándék miatt. Tényleg nem fordítanak rád semmi külön energiát. Sablont kapsz. Látható, és érezhető.
2. Az első években még felüdülés kihagyni az ajándékok utáni rohangálást, a következő években viszont ez kezd rossz érzéssel társulni. Meglátsz valami passzoló ajándékot, és aztán rögtön eszedbe jut, hogy ja, bonbon, vagy bor…
3. Az ajándék miatt biztos nem lesz kellemes ünnepi emléked.
4. Igaz, hogy nincs nagy csalódás, ha nem jó az ajándék, de elmarad a kitörő öröm, és a meglepetés ereje is. Nincs örömmel bontogatás, egymás nyakába borulás, hogy “eltaláltad!”
5. Kénytelen vagyok magamat megajándékozni, ha igazán vágyom valamire… És a családból mindenki ezt teszi. Azt hiszem, mindenki egyre inkább csak magára gondol. Mindenkinek megvan mindene.
6. A gyerekek ajándékát sem akarják már beszerezni a rokonok. Mivel úgyis én ismerem a legjobban a gyermekem, adnak pénzt, hogy vegyek neki én ajándékot. Az ő gyerekeiknek meg már úgyis mindenük megvan, ne is törjem magam, adjak csak pénzt nyugodtan… Kezd az egész kiüresedetté válni, úgy érzem, nem kíváncsiak arra, hogy mit szeretne a gyermekem.
Emberek, én mégis visszasírom a rénszarvasos zoknikészletet… A kesztyűt… Meg még a konyhai párolóedényt is.
Ti hogy vagytok ezzel? Mit csinálnátok másképp?
