Ingyenesen, gyógyszertárakban kapható magazinokban szoktak megjelenni okos tanácsok Dr. Somi Ildikótól (Honlapja ITT), aki ugyebár népszerűsíti is a szolgáltatásait és a termékeit…
Nagyon eldurrant az agyam, amikor századjára olvasom egy novemberi lapszámban, hogy a közösségbe frissen került gyerekek milyen fül-orr-gégészeti, majd légzőszervrendszeri problémákkal néznek szembe: először megfázással kezdődik, és mivel a kicsik nem tudnak rendesen orrot fújni, ezért ráhúzódik a gyulladás a mandulára, torokra, fülre, majd lejjebb megy a légcsőre, tüdőre.
Ezt már akkor is olvastam, amikor a kislányom megszületett, évekkel ezelőtt. És be is vált a módszer, sóoldatos orröblítéssel, és gyakori orrszívással minden megfázást legyőztünk, nem volt szükség egyszer sem antibiotikumokra, minden gond három napig tartott. A család persze engem nagyon utált, hiszen “az egész családban szűkek a gyerekek orrjáratai, megmondták anno”, így mindenkinek ki kellett venni a manduláját. Mondhatni ezt vették természetesnek. Én meg mit kínzom a gyereket az orrszívással, szegény, hogy ordít miatta. Szó mi szó, a kislányom sosem volt egyszerű, engedelmes, már egész kicsi korában belépett az elő-dackorszakba (nem akart enni, nem akarta, hogy öltöztessem, nem akarta az orrszívást sem – egy komplex lefogó-módszert kellett kidolgoznom, hogy stabilan tartsam a fejét… szegény…). Szóval nem fájt neki, de erősen tiltakozott. A procedúra a sűrű és odaragadt drunya miatt pedig szakaszosan, de akár 15 percig is eltartott. Így folyt: Tengervizes orrspray – szívás – normál nyálkahártya összehúzó orrspray – várni 5 percet – szívás – tengervizes orrspray – szívás – kétszer, háromszor. A tiltakozás és küzdelem kb. másfél éves korában szűnt meg, amikor odaadtam neki az orrszívót, hogy csinálja maga. Csoda, nem csoda, de tökéletesen ki tudta szívni az orrát. A család is megnyugodott, hogy nem vagyok egy gyermekkínzó állat. Én meg piszokmód büszke voltam rá, hogy milyen jól megússzuk mindig betegségek nélkül.
És itt jön Dr. Somi Ildikó és ősi leírása: “A betegség leggyakrabban a bölcsődébe, óvodába frissen bekerült gyermekek között fordul elő. Ők azok, akik nem vagy még alig tudnak orrot fújni. A pangó orrváladék szóródása okozza, hogy a teljes légúti nyálkahártya megbetegszik és a fülekre húzódik.
A probléma kulcsa részben az orrváladék rendszeres eltávolításában, az orrhigiénében keresendő.”
Ezt olvasva – most utólag – erős tombolhatnékom támadt. Persze, hogy betegek a kicsik, ha közösségbe kerülnek, naná, mert ugyebár, amikor az ember a bölcsiben vagy az oviban előjön azzal az ötletével, hogy itt a gyerek orrspray, ezt kell használni ha bedugul az orra, és itt az orrszívó – akkor az intézményekben rendkívül csúnyán tekintenek a mindent túlaggódó édesanyákra, és jobb esetben finoman elküldik a csudába: “Az orrspray az gyógyszer, nem alkalmazhatjuk, illetve orrszívót nem használunk itt bent.” Tehát kedves Ildikó, ennyi. Biztos csudajó a gyógysapka, ami melegít, és semmi kétség, a napi háromszori hideg párás inhalálás, az orrszívás, és orrhigiéné, arcmelegítés is. Egész biztosan megoldana mindent – ha a gyerek nem csak otthon részesülne ebben. Vagy maradjon otthon a kicsit náthás gyerekkel mindig valaki? Persze, egy anya minek akarna dolgozni? (Mondjuk megélhetés miatt, vagy mert a munkahelyi feladatok, önmegvalósítás is létezik a világon az anyaság mellett, és nem mindenhol vannak ám nagyszülők – a szerk.)
Kedves Anyukák, fontos az orrszívás. Az orrhigiéné. A hideg párásítás. A fül- és arcmelegítés. Csodát tesz. Valóban megoldja az állandó visszafertőződést. De vagy vidd egy olyan fizetős helyre a gyereked, ahol a minimálisat biztosítják enyhe nátha esetén: hajlandóak adni orrsprayt, és bekapcsolják az orrszívó porszívót. Viszont egy átlagos, túlterhelt intézményben az óvónénik sajnálkozva mondják, hogy a gyerek már megint úgy tűnik, hogy beteg, maradjon otthon – de hát az egész csoportnak folyik az orra, csak valaki jobban bírja… Így akár két hetente otthon maradhatsz, mert a kicsi köhög, már megint…
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: