Hogyan történhet meg, hogy egy pedagógus – óvodapedagógus, vagy tanító, tanár aki akár több fegyelmivel rendelkezik, mégis pályán maradhat? A szülők gyakran nem mernek szólni, nem mernek fellépi ellene, mert a gyermekük ki van téve a pedagógus szeszélyeinek. A pedagógusok is emberek, és ha nem megfelelő a személyiségük, vagy eleve alkalmatlanok voltak a pályára, vagy kiégtek, a munkahely nem bocsátja őket el, csak maximum fegyelmiben részesíti. Természetesen ezek a pedagógusok tudják, hol van a határ, mi a törvénytelen, mit szabad még megengedni. De közben sok-sok gyerek lelkileg rosszul érzi magát a kezeik között. Nap mint nap hallok olyan bölcsődei gondozókról, akiknek az a felfogásuk, hogy a gyereket nem szabad érzelmileg magukhoz kötni. Nem beszélgetnek a kicsikkel, nem olvasnak nekik, nem énekelnek nekik, csak fegyelmeznek, és ellátják őket. A férjem óvónője valódi boszorkány volt, aki azért volt képes minden nap sarokban térdepeltetni szegényt, mert ő már le tudta írni a nevét. Ez akkoriban tilos volt. De az én óvónőim közözött is volt olyan, aki ridegen bánt velünk – bár nem büntetett, de ha közelében voltunk, sivított, hogy kiszakítjuk a harisnyáját. Ez még a jobbik eset volt. De iskolában rettegni – szintén szörnyű. A nagyfőnök is mesélte, hogy sosem fogja elfelejteni a régi középiskolai tanárát – a szüleinek elmondta akkor, hogy a gyerek mindenre alkalmatlan, jobb lenne, ha elvinnék egy gyengébb iskolába. Keserűen mondta a napokban, hogy az a tanár nem érte már meg, amikor a második doktori címét megszerezte… A gyerekek persze érzékenyek, és stresszelhetnek csak a számonkérések miatt is, de nem lenne szabad figyelmen kívül hagyni, ha a tanárokra panaszkodnak.
Hallgatni!
fotó: Tory Byrne
http://www.freeimages.com/profile/avolore
A napokban egy munkatársnőm panaszkodott arra, hogy a fia osztályfőnöke kikészíti az osztályt, rettegnek tőle. Folyamatosan fenyeget, minden nap dolgozatot írat – a dolgozatban csak a száraz tényekre (írók-költők életrajza) kíváncsi, pedig magyartanár. A dolgozatírás közben az általa kiszemelt emberek mellé áll, és olvassa minden sorukat. Néha kiszemel egy-egy érzékenyebb diákot, felállítja, és kérdezgeti a szokásairól, majd mindent ellene fordít, és az egész osztály előtt megszégyeníti, addig bántja, míg a tanuló össze nem omlik sírva. A gyerekek rettegnek órára bemenni. Kísértetiesen hasonlított az én középiskolai osztályfőnökömre a leírás. Megkérdeztem, hogy hova jár a fiú. Abba az iskolába, ahova én is jártam. És rákérdeztem a névre. Ugyanaz a tanár. Leblokkoltam, kiakadtam. Leginkább azon, hogy emlékszem, milyen borzalmas négy évet kellett eltölteni, elviselni a napokat, a tanár bepróbálkozásait, igazságtalanságait, fenyegetéseit, hogy megbuktat. Az egyik osztálytársamnak emlékszem, akkoriban halt meg az apukája. Az egész osztály előtt állította föl, és erőltette, hogy beszéljen erről. A lány teljesen összetört. A tanár még inkább piszkálta, a dolgozataiban folyamatosan egyesre értékelte a helyesírását…
De hogy teheti meg ezt egy tanár? Főleg, hogy teheti meg húsz éven keresztül anélkül, hogy ki sem rúgták, ugyanúgy tanít, a tanulókat ugyanolyan kegyetlen módszerekkel lelkileg kikészítve.
Sokat hallok alkalmatlan, kiégett a pedagógusokról, akik mégis mind a mai napig “benn vannak” a rendszerben
fotó: Steve Knight http://www.freeimages.com/profile/stevekrh19
A szülők miért nem fognak össze, és tesznek valamit ellene? A szüleim, amikor régen panaszkodtam nekik, nem hittek nekem. Egy tanár nem lehet ilyen, biztosan bennem van a hiba, jobban kell teljesítenem, alkalmazkodnom. Amúgy is érettségi tantárgyakat tanít, nem lenne szabad szembe szegülni vele, mert ha tényleg megbuktat – csak azért, mert pikkel rám a panaszkodó szüleim miatt – akkor nagyon rosszul járhatok. Tehát én, és az egész osztály tűrtünk, ki így, ki úgy vezette le a stresszt. Jó jegyet kaptak azok, akik dicsérték minden órán a haját, szépségét, vittek neki apró kedvességeket. Aki érzékenyebb volt (tizenéves korban elég sokan), rosszul jártak – a tanár folyamatos bántásainak voltak kitéve. Hiába látszottam keménynek, és nem vettem magamra a dolgokat, évekig rémálmaim voltak. A tanár az érettségin nem akarta megmutatni a dolgozatokat, csak bediktálta a jegyeket – követelni kellett, hogy mutassa be a dolgozatokat – és érdekes módon, a dolgozatokon már jobb jegyek szerepeltek.
De nem az a célom, hogy mindent erről a tanárról írjak részletes leírást, hanem csak kérdezem: hogy történhet meg, hogy ilyen hosszú időn keresztül újra és újra megteheti valaki ugyanezt. Minden bizonnyal az igazgató, és mindenki tud róla. A kolléganőm azt mondta, hogy a szülők megbeszélték, hogy a tanárral baj van – majd a szülői értekezleten mindenki hallgatott. Tőlem kérdezte, hogy mit javasolok. Őszintén azt mondtam, hogy az az ember őrült, és ebben tapasztalt – egyedül az ajándékok vagy a lefizetés működik ellene. Vagy harc, az igazgatóság bevonásával. De a tanúk hallgatnak. Senki sem fog mellé állni. A kolléganőm bement külön a tanárhoz, előtte telefonon beszéltek. A tanár célzott rá, hogy privátban, nem telefonon kell megbeszélni ezeket a dolgokat, ugyebár… (Nyilvánvalóan megszokta, hogy pénzt ajánlanak. Az én időmben is így volt. Vagy drága ajándékokat, vagy pénzt kapott…)
Ami nem öl meg az megerősít? Nem hiszem. Ami nem öl meg, az néha lebénít, depresszióssá tesz, és nem hiszed el magadról, hogy többre is képes lehetsz. Sajnálom azokat, akik ugyanezekhez a kiégett vagy alkalmatlan pedagógusokhoz kerülnek, és akár az életük sem olyan irányba fog tartani, mint ahogy eltervezték.
Mit gondoltok? Lehet tenni valamit? Vagy a gyerekben van a hiba, és meg kell tanulnia befogni a száját?
” bepróbálkozott”
Az írásod ott válik hiteltelenné, amikor az érettségi dolgozatról írsz. Úgy képzeled, hogy az érettségi dolgozatot a szaktanáron kívül senki nem látja? Igazgató, jegyző, érettségi elnök. Már 25 éve a tanulók is betekinthetnek. Ettől függetlenül elhiszem, hogy rossz magyar tanárod volt. Aki nem irtotta ki a be igekötő használatát bizonyos igék előtt. epróbálkozott”ilyen magyar szó nincs, sőt bealudt sem. Csak Pesten.